„A korai nevelés a legfontosabb. Amit az ember gyermekként lát,
az segíti egész életében, hogy a jó felé orientálódjék."
(Brunszvik Teréz)
Milyen óvodát válasszak gyermekemnek? Milyen óvodapedagógus fog vele foglalkozni egész nap? Vajon biztonságban lesz? Meg fogja enni az óvodai kosztot? Lesznek barátai? Örömmel megy majd oviba, vagy minden reggel sírni fog? El tudom majd engedni a gyermekemet? Eddig minden pillanatát ismertem, mostantól idegenek látják az első kis próbálkozásait.
Milliónyi kérdés cikázik a fejünkben. Fontos, meghatározó döntéseket kell meghoznunk gyermekünkkel kapcsolatosan. Az óvodába lépés gyermeknek és szülőnek egyaránt nehéz lehet, hiszen a szülő részéről hatalmas bizalomra van ahhoz szükség, hogy a “szemefényét” idegenekre bízza, a gyermek számára pedig az első igazi elszakadást jelenti. Attól a naptól fogva gyermekünk több időt tölt majd intézményes keretek között, mint a családban. Igy tehát mindennél fontosabb, hogy megfelelő, biztonságos környezetben tudhassuk gyermekünket.
Az oktatás és nevelés egy háromszereplős eposz, melynek alakulását, milyenségét meghatározza a környezet, az állam és az elvárásokhoz való alkalmazkodási készség. Gyermek, szülő és pedagógus szimbiózisa adhatja meg azt az értékeken alapuló nevelést, amely elengedhetetlen a gyermek érzelmi-, értelmi-, személyiségfejlődése és kognitív készségeinek kialakulása szempontjából.
A gyermekek nevelése felelősségteljes, örök életre szóló feladat. Ahhoz, hogy a gyermekek harmonikus életet élő, embertársukat megismerő-megértő felnőttekké váljanak, a pedagógusoknak is ilyeneknek kell lenniük. Akik nyitottak minden értékre, és képesek ezt beilleszteni nevelő-oktató munkájukba. Segítséget merítenek az elért eredményeikből, sikereikből, a gyermekek szeretetéből. Akik számára a nevelés elképzelhetetlen a gyermekek iránt érzett empátia nélkül. Érezniük kell, mely gyermeknek van szüksége szerető, személyes beszélgetésre, odafigyelésre. Nevelő munkájukat lelkiismeretesen, teljes meggyőződésből végzik. Minden pillanatban értékeket közvetítenek, nem csak tanításukkal, de mindennapi tetteikkel is. Kerülnek mindent, ami értéktelen, és nem nevel. A bölcsesség, az önfegyelem, a kitartás, az esztétikum, és a harmónia a legfontosabb erényük.
A gyermek elsősorban a szülőé. Övé minden döntés és választás, amely gyermeke életére befolyással van. A pedagógus arra hivatott, hogy tudásával segítse, támogassa elhatározásaiban a szülőt. A gyermekek az életben sokféle hatásnak vannak kitéve, így alapvető szempont, hogy ők is elfogadják és befogadják a számukra választott intézmény értékrendjét, tartsák be az emberi kapcsolatok szabályait.
Az élet tulajdonképpen a változásokhoz való alkalmazkodásról szól, és mind addig, amíg képesek vagyunk erre, követni tudjuk a környezeti elvárásokat, úgy sikerül életben maradnunk. De nem mindegy, hogy az alkalmazkodás valójában milyen út bejárására kényszerít bennünket. A gyermek élete első éveiben alapozódik meg minden későbbi képesség. A felnőtt azokból az idegi kapcsolatokból fejlődik ki, amelyek fiatal korban alakulnak ki, és amelyek a korai tapasztalatok alapján működnek.
„A modern gyermeknevelés nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan a libákat tömik. Az egyiknek iszonyú sok ételt nyomnak le a torkán, a másiknak túlságosan sok tudást passzíroznak a fejébe. Senki se törődik igazán azzal, hogy mennyi hasznosul ebből valójában.„ (Men Only magazin, 1941. február)
By E. Szajkó
