Egy egyetemista koromban írt házi dolgozat témája Geszti Péter verbális és nonverbális kifejezési eszközeinek elemzése volt, az akkoriban méltán népszerű "Megáll az ész" című televíziós műsor kapcsán. 
Azért választottam éppen őt, mert környezetemben nem találkoztam még olyan emberrel, aki közömbös tudott volna maradni iránta. 

Mondhatni jelenség, a "végletek embere". Vannak, akik nagyon szeretik és értékelik, mások viszont, ha tehették volna, letiltják a képernyőről. Ha valaki ennyire ellentétes érzéseket tud kiváltani az emberekből, annak igen gazdag verbális és nonverbális eszköztárral kell rendelkeznie.

A "Megáll az ész" című műsor jellegéből adódóan, mindezt meg is követelte a műsorvezetőtől. Olyan műsorról volt szó, melyben nem hétköznapi témájú, mondhatnám "észbontó” (mégsem téveszthető össze az “Észbontók” című műsorral) riportokat ,illetve rejtett kamerával felvett, mulatságos helyzeteket bemutató filmrészleteket kellett egységes műsorrá összefűzni.

Geszti Péter feladata nem a szó szoros értelmében vett műsorvezetői feladat volt, hanem átmenet a kommentátori munka és a műsorvezetés között. Mivel helyszíni közönség nem volt, Gesztinek a kamera segítségével kellett kontaktust teremtenie a nézőkkel, miközben nem volt interakció. Ez utóbbi hiánya tovább nehezítette feladatát, hiszen kommunikatív viselkedésében az összhang megbomolhatott volna. Ha ez megtörténik a közönség és a műsorvezető közé ékelődő kamera nem ad lehetőséget az inkongurens viselkedés esetleges érzékelésére.

 A Geszti munkáját bírálók fő kifogása azonban nem műsorvezetői hiteltelensége volt. Azt kérdőjelezték meg, hogy szükség van-e ilyen rendkívüli és izgalmas filmbejátszások között műsorvezetői - kommentátori munkára.

A következőkben megpróbálom igazolni, hogy az általam kedvelt műsorvezetőnek sikerült kikerülnie a fenti helyzetből adódó csapdákat. A televíziót néző ember figyelme ellankadhat, ha "ömlesztve" zúdítanak rá eseménysorokat, még akkor is, ha azok valóban "észt megállítóak". Ezért szükség volt Geszti vibráló személyiségére, hogy a történeteket megszakítva, állandó hőfokon tartsa a néző figyelmét. Az egyes filmrészletek közötti felvezető szöveg tartotta ébren a kedvet az újabb epizód megnézésére.
Geszti Péter verbális és nonverbális kifejezőeszközei összhangban, egyensúlyban voltak és vannak, kb. 50-50 százalékot képviselnek. 
Jellegzetes beszédtempója van: gyorsbeszédű /tachilália/. 
Míg a normális beszédsebesség 3,5 szótag másodpercenként, addig Gesztié (méréseim szerint) 6-7,5 szótag/mp. 
Ez azonban nem beszédhiba, mint a hadarás, mert minden szót tökéletesen kiejt, beszéde érthető. Az ilyen beszédet az jellemzi, hogy dallama közepes értékek között ingadozik. 
Amikor beszél, hangjának melódiáját, erejét tudatosan, szakadatlanul változtatja, de hangszíne, mint mindenkinek, egyéni, nála ezt az éles és tompa hangok váltakozása jellemzi. A magyar beszéd szabályainak megfelelően hangsúlyoz.
Geszti beszéd közben rövid, de határozott szüneteket tart. 
Gyors beszédében aktivitása és élénk szellemi tevékenysége nyilvánul meg. Ez utóbbi ékes bizonyítékai már-már "szállóigévé" vált, meghökkentő szókapcsolatai, mondatfűzése.

Például:

"És az akarok lenni, ami akkor voltam,

mikor az akartam lenni, ami most vagyok."

Egy skinhead fiatalokat bemutató filmrészletet így vezetett be:

"...nincs nála kegyelem, a fegyelem a kenyere,

lapos a tekintete, alapos a tenyere."

 Gyors beszédtempója szangvinikus alkatra utal. Testalkata átlagos. Saját magát így jellemzi:

"...törpének óriás, óriásnak törpe,

playboynak téboly, egyenesnek görbe..."

Vöröses, göndör haja, szeplős arca, kissé előreejtett, lógó válla igazolják ugyan fenti megállapítása helyességét, viszont beszédstílusa, viselkedése messzemenőleg feledtetik külsejének “hátrányait”. Testmozgása, kinezikus viselkedése rendkívül változatos. 
Követve Ekman és Friesen által kidolgozott, a nonverbális viselkedés aktusait osztályozó rendszer kategóriáit, többre találtam jellemző példát. Ezek Geszti gesztusai, melyek jórészt a szemléltetők csoportjába tartoznak.

A filmbejátszásokat megelőzően jellegzetes fejtartást vett fel: fejét kissé hátrahajtotta és oldalra billentette, ezzel is jelezte, hogy ő is várja a felkonferált történetet.

Gyakran ujjával mutatott a stúdióban lévő, képzeletbeli vászonra, ahova a filmet vetíteni fogják. Ezzel nonverbális viselkedése megismétli azt, amit verbálisan mond: "Lássuk a történetet...”

A jelenetek után nagyon gyakran vette fel a következő pózt: kezét állához helyezve, simogatta az állát. Ezzel az értékelésgesztussal is hangsúlyozta, értékelte a helyzetet, a jelenetet, kialakult véleménye volt, amit aztán legtöbbször verbálisan is kifejezésre juttatott.

Előfordult azonban az is, hogy az "Ez igen, ilyet még nem láttunk" kifejezést egy elismerő arckifejezéssel helyettesített.

A stúdióban, ahonnan a műsort közvetítették díszlet egyáltalán nem volt, de ha volt is, az csak egyetlen szék. A műsort állva vezette, gyakran változtatta helyét, előre, hátra, oldalra tett egy-egy lépést. Arra azonban folyton figyelt,  ami a tévés kommentátor - műsorvezetőkkel kapcsolatban alapvető követelmény: tekintetét állandóan a nézők felé irányítva, szemkontaktussal vette fel és tartotta a kapcsolatot a nézőkkel.
Testével is szinte kizárólag a nézők felé fordult, így sikerült ellensúlyoznia a kommunikációs kapcsolat közvetettségét. A szemkontaktus és az ilyen testorientáció bizonyos természetességet ad a kommunikációnak. Mivel ennek a műsornak a közvetítése során a kamera mindig teljes alakos képet adott, nem voltak ráközelítések, hiányzott a metakommunikatív jelenségek kiemelése -, valamennyi kommunikatív jelzés egyszerre, párhuzamosan hatott a nézőre, ez is a kommunikáció természetes jellegét erősítette.
Jellegzetes testtartása, hogy karjait mellén összefonta  és hüvelykujjait felfelé tartotta.
Ez a testhelyzet magabiztosságot mutat. A hüvelykujjgesztus hívei (Geszti is) gyakran előre-hátra hintázgatnak talpukon, hogy magasabb ember benyomását keltsék.

A stúdióban lévő széket két póz felvételére használta: vagy lovaglóülésben ült rajta, mely a domináns személyiségek, és az irányítást más emberek fölött szívesen átvevők kedvelt helyzete; vagy egyik lábával a székre támaszkodva, ugyancsak magabiztosságát, a helyiséghez való jogát jelezte.

Mindezek a nonverbális eszközök alátámasztják beszédének határozottságát, magabiztos mondatfűzését.

A felsorolt verbális és nonverbális kifejezési eszközök -, melyek korántsem ölelik fel Geszti Péter teljes műsorvezető - kommentátori eszköztárát, valamint ezek összhangja, kongruenciája, - számomra elegendőek ahhoz, hogy jó, hiteles televíziós személyiségnek is tartsam annak ellenére, hogy sajnos visszavonult az ilyesfajta közszerepléstől.

H-B Dorottya